A BASSET HOUND

Basset hound
  • TÖRTÉNETE
  • MEGJELENÉSE
  • JELLEME
  • STANDARD

A fajta neve a francia „bass” szóból származik, ami alacsonyt, törpét jelent. Eredete messzire vezethető vissza. Shakespeare Szentivánéji álom című művében már említést tesz a bassetről. Gyökerei Franciaországban vannak, ősének pedig a Basset Artésien Normand-ot tekinthetjük. Az első két példány 1866-ban került Angliába, ahol Sir Everett Millais és még néhány lelkes tenyésztő kezdett foglalkozni vele. Mivel az állomány hosszú ideig csupán néhány bassetből állt, kénytelenek voltak szoros rokontenyésztéseket alkalmazni, aminek számos negatív következménye lett. Ezáltal szükségessé vált egy idegen fajtával való keresztezés és az akkori tenyésztők végül a bloodhound mellett döntöttek. Egy angol véreb szukát termékenyítettek meg egy basset hound kannal, a párosításból pedig 12 kölyök született, majd ebből az alomból származó kanokkal fedeztettek be basset szukákat.

Érdekes, hogy ezek a párosítások többnyire black-and-tan (fekete-cser), nehéz csontú, esetlen kölyköket eredményeztek. Négy generációra volt szükség, hogy eltűnjenek az idegen vérfrissítés nyomai és tricolor, teljes egészében a bassetre emlékeztető kutyák szülessenek. Az angol tenyésztők folytatták az alacsonyabb, nehezebb csontú bassetek tenyésztését és tulajdonképpen e munka során alakult ki a basset houndnak napjainkban ismert és közkedvelt formája.

Magyarországon a hetvenes években jelent meg. Sártory Borbála küllembíró volt az első tenyésztő, aki Lengyelországból hozta be Magyarországra az első kutyákat. Ezt követően Lengyelországból és Csehszlovákiából került be a kezdő állomány. Hazai népszerűsége elsősorban Colombo hadnagynak köszönhető.  A sorozatban időről-időre felbukkanó kutya rendkívül ismertté és közkedvelté tette a basset houndot. E népszerűség következtében nagyon sokan kezdtek el foglalkozni a fajtával, de sajnos nem a minőségre, hanem inkább a mennyiségre helyezve a hangsúlyt.

A fajta általános megjelenéséről elmondható, hogy erős testfelépítésű, izmos és a közhiedelemmel ellentétben igen nagy a mozgásigénye. Főbb jellemzője a fejen, illetve a mellső végtagon, valamint a csánkon előforduló laza bőr (ez egyik esetben sem lehet túlzott mennyiségű), mely fontos szerepet tölt be. Ennek a bőrözöttségnek köszönhetően tudtak a bassetek vadászat folyamán sérülés nélkül az általában tüskés, szúrós aljnövényzetben szimatolni, onnan vadakat kihajtani.

A „szomorú” tekintetüket a rombusz alakú szemeknek és a kissé lelógó alsó szemhéjaknak köszönhetik, ezzel jól leplezve azt a féktelen életörömöt, amely jellemzi őket. Az összképet mégis a szem vonala alatt tűzött, bársonyos tapintású fülek teszik teljessé, melyek szinte keretbe foglalják a kutya fejét.

Erőteljes testfelépítésüket, súlyuk nagy részét elsősorban a csontok és izmok alkotják, ezért soha nem keverendő össze a megfelelő testtömeg és a túlsúly. Egy tökéletes basset küllemében arányos, testfelépítése harmonikus, és erőteljes – szinte karizmatikus – egyéniséggel rendelkezik. Mozgása puhán gördülékeny, melynek alapfeltételei a messze előrenyúló lépések az elülső, és erőteljes tolóerő a hátulsó végtagon. Ezt a kutya korrekt anatómiai felépítése feltételezi. A fajta sajátossága a mozgás közben kard alakban hordott farok.

Színe tricolor vagyis háromszínű (fekete-fehér-cser), vagy bicolor, illetve kétszínű (sárga-fehér). Hazánkban sokáig „egyeduralkodók” voltak a tricolor bassetek, de napjainkban már egyre népszerűbb a bicolor változat is. A basset hound összmegjelenésében ellenállhatatlan. Rövid lábakon egy nagytestű állat, mely ártatlan birkaszemekkel képes könyörögve nézni a gazdira, miközben a homlokán ráncolódik a bőr, a szája sarkából pedig diszkréten csorog a nyál. A hangja mély és rendkívül egyedi, mellyel „lefegyverzi” a betörőt és a kedves látogatót egyaránt.

Szomorú szemű, lógó fülű, feneketlen gyomrú nagy bohóc, aki szebbé varázsolja a világot maga körül. Természetét tekintve békés, nyugodt fajta, de roppant makacs. Könyörgő tekintetétől az ember azonnal ellágyul. Aki megismeri, soha sem tud megválni tőle. Hihetetlen alkalmazkodó képességével lefegyverzi a többi állatot. Kedves és türelmes a gyerekekkel, akikkel szívesen játszik. Humorérzéke sok élethelyzetben megmutatkozik. Mellette nem lehet unatkozni, különös színfoltja a családnak.

Falkakutya, mely gazdáit falkatársként kezeli, és teljesen természetes számára, hogy megpróbál egyre feljebb jutni a rangsorban, abban a reményében, hogy egyszer ő lesz a falkavezér. Ez a legkülönfélébb dolgokban nyilvánulhat meg és tulajdonképpen az ebből a törekvésből fakadó engedetlenség teszi őket annyira ellenállhatatlan egyéniségekké. Akinek bassetje van, gyakran meséli, hogy a kutya képes órákon át „duzzogni”, tüntetően visszavonulni és tökéletesen semmibe venni a gazdi minden békülési szándékát.

Sokan azt hiszik, a bassetek buták és szófogadatlanok. Ez nem igaz, esetükben csupán makacsság párosul hihetetlen kitartással. Ha viszont motiválni tudjuk őket, attól a pillanattól semmi más nem létezik számukra, csak az elvégzendő feladat – legyen az „macskavadászat” vagy éppen az új kert „átrendezése”. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a basset ugyanilyen kitartással szereti a gazdáját, és eltekintve minden emberi gyengeségünktől odaadó társ egy életen át.

Származás: Nagy-Britannia.

Az eredeti és érvényes standard kiállítási dátuma: 2010.10.13.

Alkalmazás: véreb.

FCI csoportbeosztás: 6. fajtacsoport – vérebek és rokon fajták. 1.3 szekció – kisméretű kopók. Munkavizsgára kötelezett.

Rövid történeti áttekintés: A bassetet állítólag szerzetesek tenyésztették ki a középkori Franciaországban a sűrű növényzetben való vadászatra valamint, hogy képes legyen az orrát a talajhoz közel tartva vadászni. Bár közeli rokona a francia bassetek egész családjának, a fajtát Angliában tökéletesítették. Olyan kutya, mely a természetes zsákmányát, a nyulat, állhatatosan üldözi, viszonylag lassú tempóban, bámulatos távolságokon át.

Általános megjelenés:

Rövidlábú, jól kiegyensúlyozott, figyelemreméltó tömeggel és számos kiváló tulajdonsággal rendelkező fajta. Fontos szem előtt tartani, hogy ez egy munkakutya és ennek mindig meg kell felelnie, ezért erős, aktív és terepen kitartó munkára képes.

Viselkedés és temperamentum:

Régi vérvonalakból származó megbízható orral vadászó falkakutya. Hangja mély, melodikus. Nyugodt, sosem agresszív vagy félénk. Szeretetteljes.

Fej:

A homlokon és pofán kevés ráncképződés fordulhat elő, de a fejbőrnek minden esetben elég lazának kell lennie, hogy némileg ráncolódjék amikor előrehúzódik vagy a fej előrehajlik.

Agykoponya: Az orrhát vonala csaknem párhuzamos a koponyáéval és hossza kissé meghaladja a stop és nyakszirtcsont közötti távolságot.

Koponya: Boltozatos, kiemelkedő nyakszirtcsonttal. Közepesen széles (a szemöldöknél), szélessége a fang felé fokozatosan csökken.

Stop:Enyhe.

Arckoponya:

Orrtükör: Az orrtükör teljesen fekete, kivéve a világos színű kutyákat, amelyeknél lehet barna vagy májszínű. Nagy és jól nyitott orrlyukak, az orrtükör kissé túlérhet az ajkakon.

Fang: A fang általános megjelenése száraz, de nem hegyes. Ajkak: A felső ajkak az alsókon jóval átlógnak.

Állkapcsok / fogak: Erős állkapocs, tökéletes, ollós harapással, melynél a felső metszőfogak szorosan zárnak az alsókkal és merőlegesen állnak az állcsontban.

Szemek: Rombusz alakúak, nem kidülledők és nem is túl mélyen ülők. Sötétek, de világos kutyáknál elfogadott más árnyalat is a közép barnáig. Nyugodt, komoly tekintet. Világos vagy sárga szem nem kívánatos.

Fülek: Alacsonyan, pontosan a szem vonala alatt tűzöttek. Hosszúak, elérnek egy megfelelő hosszúságú fang végéig, de nem túlzottan tovább. Egész hosszukban vékonyak és befelé csavarodnak. Nagyon hajlékonyak, tapintásuk finom, bársonyos.

Nyak: Izmos, jól ívelt és meglehetősen hosszú, kifejezett, de semmiképpen sem túlzott nyaklebernyeggel.

Törzs: Hosszú és egészében mély. A mar és a csípőcsont megközelítőleg ugyanolyan magasságban helyezkedik el.

Hát: Meglehetősen széles és egyenes. A mar és a csípő között nem lehet aránytalanul hosszú.

Ágyék: Lehet enyhén ívelt.

Mellkas: Az előmell elölnézetből pontosan beillik az alkarok képezte hajlatba. Kifejezett mellcsont, de a mellkas nem lehet sem szűk, sem aránytalanul mély. A bordák jól íveltek, messze hátranyúlóak, bármilyen deformáció nélkül.

Alsó vonal és has: A mellkas legmélyebb része és a talaj között megfelelő távolságnak kell lenni ahhoz, hogy a kutya szabadon mozoghasson bármilyen tereptípuson.

Farok: Jól tűzött, meglehetősen hosszú, a tövénél erős, a hegye felé fokozatosan vékonyodik; alsó oldalán mérsékelt mennyiségű durva szőrzet található. Mozgásban kardalakban, finoman ívelve, felfelé tartva hordja. Semmi esetre sem kunkorodhat, vagy hajolhat a hát fölé.

Végtagok

Elülső végtagok:

Általános megjelenés: Az alkar felső része kissé a test alá állított, de nem akadályozhatja a kutya szabad mozgását, mint ahogy a mellső lábak állásban vagy mozgásban történő érintkezése sem. A lábközépen enyhén redőződhet a bőr, de ez semmiképp sem lehet túlzott.

Vállak: A lapockák jól hátranyúlnak; a vállak nem túl nehezek.

Könyök: A könyökök szorosan a test oldalához simulnak, sem befelé, sem kifelé nem fordulnak.

Alkar: Rövid, erős csontozatú.

Lábtő: Nem kívánatos az előrebicsakló lábtő.

Elülső mancsok: Nagyok, jól alátámasztottak, vastag talppárnákkal. Az elülső mancsok egyenesen előre vagy enyhén kifelé fordulnak, de a kutya minden esetben akkor áll tökéletesen és szabályosan, ha testsúlya egyenletesen oszlik meg a lábujjakon és talppárnákon, úgy, hogy lábnyomai egy nagy kutya lábnyomainak benyomását keltik.

Hátulsó végtagok:

Általános megjelenés: Rendkívül izmos, hátulról nézve csaknem gömbölyű. A csánk és a mancs között enyhe ráncképződés előfordulhat, valamint a csánkízület hátsó részén megjelenhet egy kis bőrerszény, de ezek egyike sem lehet túlzott.

Térd: Jól szögelt.

Csánk: A csánkok mélyen helyezkednek el, a hátulsó lábközép kissé aláállított, de sem befelé, sem kifelé nem fordulhat és éppen a törzs alatt helyezkednek el, ha a kutya természetesen áll.

Hátulsó mancsok: Nagyok, jól alátámasztottak, vastag talppárnákkal. A kutya minden esetben akkor áll tökéletesen és szabályosan, ha testsúlya egyenletesen oszlik meg a lábujjakon és talppárnákon, úgy, hogy lábnyomai egy nagy kutya lábnyomainak benyomását keltik.

Mozgás: Legfontosabb annak biztosítása, hogy a kutya alkalmas legyen rendeltetési céljára. Gördülékeny, erőteljes és könnyed mozgás, elöl messze kinyúló lépésekkel, hátul erőteljes tolóerővel. A kutya a mellső és a hátulsó végtagjait is helyesen mozgatja. A térd- és csánkizület mozgásban soha nem tűnhet merevnek és az ujjak soha nem súrolhatják a talajt.

Bőr: Laza és rugalmas túlzások nélkül.

Szőrtakaró

Szőr: sima, rövid és sűrű, anélkül, hogy finom lenne. Tiszta körvonalak, zászlózottság nélkül. A hosszú, lágy szőrzet valamint a zászlózottság nem kívánatos.

Szín: Általában fekete-fehér-cser (trikolor); sárga-fehér (bikolor); de bármilyen elismert kopószín elfogadott.

Méret: Marmagasság: 33 – 38 cm.

Hibák: Bármely eltérés a fentiektől hibának minősül és azzal arányosan ítélendő meg, hogy az mennyire befolyásolja a kutya egészségét, életminőségét valamint képességét hagyományos feladatának/munkájának ellátására.

Kizáró hibák – Agresszív vagy túlzottan félénk magtartás – Bármely kutya amely jól látható fizikai vagy viselkedésbeli rendellenességet mutat kizárandó.

Megjegyzés: A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.

A fajta neve a francia „bass” szóból származik, ami alacsonyt, törpét jelent. Eredete messzire vezethető vissza. Shakespeare Szentivánéji álom című művében már említést tesz a bassetről. Gyökerei Franciaországban vannak, ősének pedig a Basset Artésien Normand-ot tekinthetjük. Az első két példány 1866-ban került Angliába, ahol Sir Everett Millais és még néhány lelkes tenyésztő kezdett foglalkozni vele. Mivel az állomány hosszú ideig csupán néhány bassetből állt, kénytelenek voltak szoros rokontenyésztéseket alkalmazni, aminek számos negatív következménye lett. Ezáltal szükségessé vált egy idegen fajtával való keresztezés és az akkori tenyésztők végül a bloodhound mellett döntöttek. Egy angol véreb szukát termékenyítettek meg egy basset hound kannal, a párosításból pedig 12 kölyök született, majd ebből az alomból származó kanokkal fedeztettek be basset szukákat.

Érdekes, hogy ezek a párosítások többnyire black-and-tan (fekete-cser), nehéz csontú, esetlen kölyköket eredményeztek. Négy generációra volt szükség, hogy eltűnjenek az idegen vérfrissítés nyomai és tricolor, teljes egészében a bassetre emlékeztető kutyák szülessenek. Az angol tenyésztők folytatták az alacsonyabb, nehezebb csontú bassetek tenyésztését és tulajdonképpen e munka során alakult ki a basset houndnak napjainkban ismert és közkedvelt formája.

Magyarországon a hetvenes években jelent meg. Sártory Borbála küllembíró volt az első tenyésztő, aki Lengyelországból hozta be Magyarországra az első kutyákat. Ezt követően Lengyelországból és Csehszlovákiából került be a kezdő állomány. Hazai népszerűsége elsősorban Colombo hadnagynak köszönhető.  A sorozatban időről-időre felbukkanó kutya rendkívül ismertté és közkedvelté tette a basset houndot. E népszerűség következtében nagyon sokan kezdtek el foglalkozni a fajtával, de sajnos nem a minőségre, hanem inkább a mennyiségre helyezve a hangsúlyt.

A fajta általános megjelenéséről elmondható, hogy erős testfelépítésű, izmos és a közhiedelemmel ellentétben igen nagy a mozgásigénye. Főbb jellemzője a fejen, illetve a mellső végtagon, valamint a csánkon előforduló laza bőr (ez egyik esetben sem lehet túlzott mennyiségű), mely fontos szerepet tölt be. Ennek a bőrözöttségnek köszönhetően tudtak a bassetek vadászat folyamán sérülés nélkül az általában tüskés, szúrós aljnövényzetben szimatolni, onnan vadakat kihajtani.

A „szomorú” tekintetüket a rombusz alakú szemeknek és a kissé lelógó alsó szemhéjaknak köszönhetik, ezzel jól leplezve azt a féktelen életörömöt, amely jellemzi őket. Az összképet mégis a szem vonala alatt tűzött, bársonyos tapintású fülek teszik teljessé, melyek szinte keretbe foglalják a kutya fejét.

Erőteljes testfelépítésüket, súlyuk nagy részét elsősorban a csontok és izmok alkotják, ezért soha nem keverendő össze a megfelelő testtömeg és a túlsúly. Egy tökéletes basset küllemében arányos, testfelépítése harmonikus, és erőteljes – szinte karizmatikus – egyéniséggel rendelkezik. Mozgása puhán gördülékeny, melynek alapfeltételei a messze előrenyúló lépések az elülső, és erőteljes tolóerő a hátulsó végtagon. Ezt a kutya korrekt anatómiai felépítése feltételezi. A fajta sajátossága a mozgás közben kard alakban hordott farok.

Színe tricolor vagyis háromszínű (fekete-fehér-cser), vagy bicolor, illetve kétszínű (sárga-fehér). Hazánkban sokáig „egyeduralkodók” voltak a tricolor bassetek, de napjainkban már egyre népszerűbb a bicolor változat is. A basset hound összmegjelenésében ellenállhatatlan. Rövid lábakon egy nagytestű állat, mely ártatlan birkaszemekkel képes könyörögve nézni a gazdira, miközben a homlokán ráncolódik a bőr, a szája sarkából pedig diszkréten csorog a nyál. A hangja mély és rendkívül egyedi, mellyel „lefegyverzi” a betörőt és a kedves látogatót egyaránt.

Szomorú szemű, lógó fülű, feneketlen gyomrú nagy bohóc, aki szebbé varázsolja a világot maga körül. Természetét tekintve békés, nyugodt fajta, de roppant makacs. Könyörgő tekintetétől az ember azonnal ellágyul. Aki megismeri, soha sem tud megválni tőle. Hihetetlen alkalmazkodó képességével lefegyverzi a többi állatot. Kedves és türelmes a gyerekekkel, akikkel szívesen játszik. Humorérzéke sok élethelyzetben megmutatkozik. Mellette nem lehet unatkozni, különös színfoltja a családnak.

Falkakutya, mely gazdáit falkatársként kezeli, és teljesen természetes számára, hogy megpróbál egyre feljebb jutni a rangsorban, abban a reményében, hogy egyszer ő lesz a falkavezér. Ez a legkülönfélébb dolgokban nyilvánulhat meg és tulajdonképpen az ebből a törekvésből fakadó engedetlenség teszi őket annyira ellenállhatatlan egyéniségekké. Akinek bassetje van, gyakran meséli, hogy a kutya képes órákon át „duzzogni”, tüntetően visszavonulni és tökéletesen semmibe venni a gazdi minden békülési szándékát.

Sokan azt hiszik, a bassetek buták és szófogadatlanok. Ez nem igaz, esetükben csupán makacsság párosul hihetetlen kitartással. Ha viszont motiválni tudjuk őket, attól a pillanattól semmi más nem létezik számukra, csak az elvégzendő feladat – legyen az „macskavadászat” vagy éppen az új kert „átrendezése”. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a basset ugyanilyen kitartással szereti a gazdáját, és eltekintve minden emberi gyengeségünktől odaadó társ egy életen át.

Származás: Nagy-Britannia.

Az eredeti és érvényes standard kiállítási dátuma: 2010.10.13.

Alkalmazás: véreb.

FCI csoportbeosztás: 6. fajtacsoport – vérebek és rokon fajták. 1.3 szekció – kisméretű kopók. Munkavizsgára kötelezett.

Rövid történeti áttekintés: A bassetet állítólag szerzetesek tenyésztették ki a középkori Franciaországban a sűrű növényzetben való vadászatra valamint, hogy képes legyen az orrát a talajhoz közel tartva vadászni. Bár közeli rokona a francia bassetek egész családjának, a fajtát Angliában tökéletesítették. Olyan kutya, mely a természetes zsákmányát, a nyulat, állhatatosan üldözi, viszonylag lassú tempóban, bámulatos távolságokon át.

Általános megjelenés:

Rövidlábú, jól kiegyensúlyozott, figyelemreméltó tömeggel és számos kiváló tulajdonsággal rendelkező fajta. Fontos szem előtt tartani, hogy ez egy munkakutya és ennek mindig meg kell felelnie, ezért erős, aktív és terepen kitartó munkára képes.

Viselkedés és temperamentum:

Régi vérvonalakból származó megbízható orral vadászó falkakutya. Hangja mély, melodikus. Nyugodt, sosem agresszív vagy félénk. Szeretetteljes.

Fej:

A homlokon és pofán kevés ráncképződés fordulhat elő, de a fejbőrnek minden esetben elég lazának kell lennie, hogy némileg ráncolódjék amikor előrehúzódik vagy a fej előrehajlik.

Agykoponya: Az orrhát vonala csaknem párhuzamos a koponyáéval és hossza kissé meghaladja a stop és nyakszirtcsont közötti távolságot.

Koponya: Boltozatos, kiemelkedő nyakszirtcsonttal. Közepesen széles (a szemöldöknél), szélessége a fang felé fokozatosan csökken.

Stop:Enyhe.

Arckoponya:

Orrtükör: Az orrtükör teljesen fekete, kivéve a világos színű kutyákat, amelyeknél lehet barna vagy májszínű. Nagy és jól nyitott orrlyukak, az orrtükör kissé túlérhet az ajkakon.

Fang: A fang általános megjelenése száraz, de nem hegyes. Ajkak: A felső ajkak az alsókon jóval átlógnak.

Állkapcsok / fogak: Erős állkapocs, tökéletes, ollós harapással, melynél a felső metszőfogak szorosan zárnak az alsókkal és merőlegesen állnak az állcsontban.

Szemek: Rombusz alakúak, nem kidülledők és nem is túl mélyen ülők. Sötétek, de világos kutyáknál elfogadott más árnyalat is a közép barnáig. Nyugodt, komoly tekintet. Világos vagy sárga szem nem kívánatos.

Fülek: Alacsonyan, pontosan a szem vonala alatt tűzöttek. Hosszúak, elérnek egy megfelelő hosszúságú fang végéig, de nem túlzottan tovább. Egész hosszukban vékonyak és befelé csavarodnak. Nagyon hajlékonyak, tapintásuk finom, bársonyos.

Nyak: Izmos, jól ívelt és meglehetősen hosszú, kifejezett, de semmiképpen sem túlzott nyaklebernyeggel.

Törzs: Hosszú és egészében mély. A mar és a csípőcsont megközelítőleg ugyanolyan magasságban helyezkedik el.

Hát: Meglehetősen széles és egyenes. A mar és a csípő között nem lehet aránytalanul hosszú.

Ágyék: Lehet enyhén ívelt.

Mellkas: Az előmell elölnézetből pontosan beillik az alkarok képezte hajlatba. Kifejezett mellcsont, de a mellkas nem lehet sem szűk, sem aránytalanul mély. A bordák jól íveltek, messze hátranyúlóak, bármilyen deformáció nélkül.

Alsó vonal és has: A mellkas legmélyebb része és a talaj között megfelelő távolságnak kell lenni ahhoz, hogy a kutya szabadon mozoghasson bármilyen tereptípuson.

Farok: Jól tűzött, meglehetősen hosszú, a tövénél erős, a hegye felé fokozatosan vékonyodik; alsó oldalán mérsékelt mennyiségű durva szőrzet található. Mozgásban kardalakban, finoman ívelve, felfelé tartva hordja. Semmi esetre sem kunkorodhat, vagy hajolhat a hát fölé.

Végtagok

Elülső végtagok:

Általános megjelenés: Az alkar felső része kissé a test alá állított, de nem akadályozhatja a kutya szabad mozgását, mint ahogy a mellső lábak állásban vagy mozgásban történő érintkezése sem. A lábközépen enyhén redőződhet a bőr, de ez semmiképp sem lehet túlzott.

Vállak: A lapockák jól hátranyúlnak; a vállak nem túl nehezek.

Könyök: A könyökök szorosan a test oldalához simulnak, sem befelé, sem kifelé nem fordulnak.

Alkar: Rövid, erős csontozatú.

Lábtő: Nem kívánatos az előrebicsakló lábtő.

Elülső mancsok: Nagyok, jól alátámasztottak, vastag talppárnákkal. Az elülső mancsok egyenesen előre vagy enyhén kifelé fordulnak, de a kutya minden esetben akkor áll tökéletesen és szabályosan, ha testsúlya egyenletesen oszlik meg a lábujjakon és talppárnákon, úgy, hogy lábnyomai egy nagy kutya lábnyomainak benyomását keltik.

Hátulsó végtagok:

Általános megjelenés: Rendkívül izmos, hátulról nézve csaknem gömbölyű. A csánk és a mancs között enyhe ráncképződés előfordulhat, valamint a csánkízület hátsó részén megjelenhet egy kis bőrerszény, de ezek egyike sem lehet túlzott.

Térd: Jól szögelt.

Csánk: A csánkok mélyen helyezkednek el, a hátulsó lábközép kissé aláállított, de sem befelé, sem kifelé nem fordulhat és éppen a törzs alatt helyezkednek el, ha a kutya természetesen áll.

Hátulsó mancsok: Nagyok, jól alátámasztottak, vastag talppárnákkal. A kutya minden esetben akkor áll tökéletesen és szabályosan, ha testsúlya egyenletesen oszlik meg a lábujjakon és talppárnákon, úgy, hogy lábnyomai egy nagy kutya lábnyomainak benyomását keltik.

Mozgás: Legfontosabb annak biztosítása, hogy a kutya alkalmas legyen rendeltetési céljára. Gördülékeny, erőteljes és könnyed mozgás, elöl messze kinyúló lépésekkel, hátul erőteljes tolóerővel. A kutya a mellső és a hátulsó végtagjait is helyesen mozgatja. A térd- és csánkizület mozgásban soha nem tűnhet merevnek és az ujjak soha nem súrolhatják a talajt.

Bőr: Laza és rugalmas túlzások nélkül.

Szőrtakaró

Szőr: sima, rövid és sűrű, anélkül, hogy finom lenne. Tiszta körvonalak, zászlózottság nélkül. A hosszú, lágy szőrzet valamint a zászlózottság nem kívánatos.

Szín: Általában fekete-fehér-cser (trikolor); sárga-fehér (bikolor); de bármilyen elismert kopószín elfogadott.

Méret: Marmagasság: 33 – 38 cm.

Hibák: Bármely eltérés a fentiektől hibának minősül és azzal arányosan ítélendő meg, hogy az mennyire befolyásolja a kutya egészségét, életminőségét valamint képességét hagyományos feladatának/munkájának ellátására.

Kizáró hibák – Agresszív vagy túlzottan félénk magtartás – Bármely kutya amely jól látható fizikai vagy viselkedésbeli rendellenességet mutat kizárandó.

Megjegyzés: A kanoknak két, láthatóan normál fejlettségű, a herezacskóban elhelyezkedő herével kell rendelkezniük.